Intarzia olasz módra
Amikor Sorrentoban jártam, meglepődve láttam, hogy mennyi intarziával foglalkozó műhely van. Hatalmas üzletekben helyezkednek el a bútor intarzia gyönyörű elkészült darabjai.
Megmondom őszintén nem vagyok az a hatalmas kézműves művészet rajongó, de azt gondolom, hogy eme remekművek láttán mindenki megáll egy percre a kirakat előtt. Az ember látja maga előtt azt a rengeteg munkát, amit ebbe belefektettek. Az idő, az anyagok, a fáradtság. Akaratlanul is elgondolkodom azon, hogy ez a sok termék, ami több száz négyzetméteren terül el, vajon összesen mennyi időt vett igénybe hogy kész legyen ? Hetek? Hónapok? Évek? Évtizedek?
Nézzük csak ezt a képet! Gondolnánk, hogy fadarabokból van összeillesztve? Mi munka van benne? És ilyenekkel tele van rakva a fal.... Csodálatos!
Miért pont Sorrento?
A sorrentoi intarzia mesterek először a 16. században tűntek fel, amikor nápolyi templomokban építtették a kórus emelvényeit. Ezzel egy időben a nemesi családok is munkát ajánlottak nekik a palotáikban. Gyakorlatilag már ekkor eldőlt, hogy Sorrento lesz az európai intarzia központja. Ezt a címet a 19. századra meg is nyerte. 1820-ban amikor I Ferenc király felkérte Antonio Damora bútor készítőt, hogy újítsa fel a szekrényeit, kirobbant az intarzia-láz és a családok kis cégeket alapítottak a városban. A máig ismert nagy nevek is ekkor jöttek létre. 1880-ban iskolát is alapítottak ahová már az új technikákat is bevitték. A 20. századra már a turisták is felfedezték ezt a csodálatos tradíciót, ekkor kezdenek el a cégek kisebb, díszesebb tárgyakat is készíteni.
Hogyan készül?
Talán a legjobb módja, hogy ezt vizualizáljuk, ha mozaikként képzeljük el, Ahol apró, különböző színű fadarabokat illesztenek egymáshoz. Gyakorlatilag egy fa keretbe beletöltik a színes dizájnt. Előfordul, hogy több száz darabból áll az összeillesztés. Minden darab papíron indul, ahol megrajzolják a mintát. A mai napig a mogyoró fa a leggyakoribb alapanyaga ezeknek a műveknek, de kedvelt a cseresznye, a tölgy, a tuja és a narancs is.
Előfordul hogy egy képhez több tucat fafélét felhasználnak hogy színes legyen. Ezekből kivágják a pici darabokat, majd összeillesztik. A tradíció szerint halenyvvel ragasztják oda. Végezetül olajjal kenik át, hogy ápolják a felületét. E módon egy "egyszerű" asztallap elkészítése több hónapig is eltarthat.