A sokszínű Malcesine
Mindig szerettem volna eljutni az olasz tóvidékre, de bevallom őszintén nem sokat tudtam róluk. Amikor a szállást foglaltam, akkor a Garda-tó jött szóba, a távolság miatt, illetve a síelési lehetőség szempontjából is. Szilveszterre kevés szabad hely maradt, így Malcesine városában találtunk egy nekünk megfelelő apartmant.
Rákerestem a városra, ez a látvány fogadott. Megfelelő? Naná! Már foglaltam is. Ahogy a képen is látszik Malcesine a tó keleti partján helyezkedik el. 870 kilométer autózás után el is értük az úticélt. Őszintén szólva nem vártam sokat, a Garda-tó kicsit elcsépeltnek tűnt nekem. Az olaszok a Comói-tó és a Lago Maggiore magasztalásával vannak elfoglalva, így nem gondoltam, hogy mi vár ránk.
Egészen addig tudtam az izgalmamat visszafogni amíg meg nem láttam a partot, az épületeket, a színeket, a hangulatot, a vizet. Ez a kép abszolút nem túlzás, amikor december 29-én rákanyarodtunk a Via Gardesana-ra pontosan ez a látvány fogadott minket. A part menti utak ciprusokkal vannak szegélyezve. ha az ember letér a víz irányába szintén csodás látvány fogadja. TISZTA part, kiépített sétáló sávval, tökéletesre nyírt fűvel és kristálytiszta vízzel. Mintha a tengerparton lenne az ember... Ahogyan a víz fölé magasodnak a helyek, nehéz betelni vele.
A város
Még itthon elolvastam, hogy ez a terület egy ideig velencei fennhatóság alatt állt. Egyből felkaptam a fejem és gondoltam, majd jól megkeresem a velencei vonásokat. Jelentem, nem kellett sokáig kutatni.Az egész városnak van egy mini Velence beütése, ami teljesen lenyűgözött. A különbség csupán annyi, hogy ebben az időszakban délután egy lélek nincs az utcán, olaszokat meghazudtoló a tisztaság és a rendezettség.
Az utcák apró pici kövekből vannak kirakva, szinte látom magam előtt, hogy hány ember izzasztó munkája lehet ebben. Ez a részletesség, precizitás, törődés látszik az egész városon. Nem véletlenül a németek és az osztrákok egyik kedvelt helye ez.
Látnivalók
A méretéből fakadóan nem rendelkezik sok látnivalóval ez a hely, viszont amije van, abból a maximumot nyújtja.
Scaligero-kastély
Ünnepi "öltözetben"
A Scaligero kastélyt Verona vezető családja, a Scaligeri építtette 1250-ben. A kastélyból csodás kilátás nyílik a Garda-tóra. Ez a növényzet, ezek a színek.. Nem véletlenül választja számos pár az esküvőjük helyszínének.
Palazzo dei Capitani
A palotát szintén a Scaligeri család építette a 13.-14. század között majd a 15. században velencei gótikus stílusúra építették át (köszönjük). Egykoron a kormányzók székhelye volt, majd a tó kapítányé, manapság pedig műemlék épület.
Monte Baldo
Az egyik kedvencünk lett...
Jelentem ez az első olasz felvonó, amin nem lett pánikrohamom :-) Ezzel csupán arra célzok, hogy még akik rettegnek az ilyenektől, azok számára is tudom ajánlani. A most felújított funicolare 1800 méter magasba viszi fel a látogatókat. A hegy legmagasabb pontja 2218 méter. Ebből a magasságból olyan látványban lesz része az embernek, amit soha életében nem fog elfelejteni.
Ugyan nem esik róla szó, de itt nem kell külön látnivalókat keresni. Gyönyörködhetünk a decemberben is termő narancs és citrom fákban. Sétálgathatunk az olajfák százai alatt. Számtalan vízi és hegyi sportra van itt lehetőség. Ebben az időszakban pedig érdemes egy pillantást vetni a díszkivilágításra is, amire nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. A fák körbe vannak tekerve égősorral, díszített cserepes fenyőfák vannak elhelyezve a boltok előtt. Az utcán piros csillag alakú szőnyegek vannak letéve, a házak alján égőháló van kihúzva. A kikötőben pedig a világon egyedülálló vízi betlehem is megtekinthető. A városháza világításáról nem is beszélve (elnézést a minőségért). Összességében azt gondolom Olaszország egy egészen más arcát mutatja be ezen a helyen. Megmutatja, hogy ő is fel tudja venni a versenyt a modern üdülőparadicsomokkal. Meg tud újulni és ami a legfontosabb, az értéket meg is tudja őrizni. Ez az a hely, ahol az ember azt látja, hogy a fejlesztések rendben mennek, minden új, de az olasz vonások megmaradnak. A helyiek elmondták, hogy nyáron egészen élhetetlenné válik Malcesine egyszerűen akkora a tömeg, hogy még közlekedni sem lehet. Ezt most nehéz elképzelnem, de látszik, hogy rengeteg vendéglátó egységgel rendelkeznek, amit nyilván nem maguknak építettek. Elmondásuk szerint a legideálisabb időszak a május és a szeptember, amikor már nincsen nagy tömeg, de a természet még gyönyörű. Én a magam részéről a decembert is tiszta szívből ajánlom.