Bizonyára olvasóim közül is sokat jártak már Milánóban. Abban is teljesen biztos vagyok, hogy közülük mindenki járt már a Galleria Vittorio Emanule II-ben.  Ugye így már ismerős? Hát persze! A Milánó szalonjának is nevezett épület talán a dóm után a második leghíresebb és csak egy pár lépésre van tőle. Láthatjuk a fényűző boltokat, a gyönyörű díszítést, a vendég csalogató kávézókat és éttermeket. Sokan még a bika heréjén is pörögnek, mégis nagyon kevesen tudják hogy valójában hol is vannak.. Összeszedtem egy pár érdekességet, melyek tudatában még kellemesebb élményt fog nyújtani a fényűzés fellegvárának meglátogatása.

Érdekes kezdet

Az 1800-as években több évtizeden keresztül sikertelenül adtak be projekteket a Piazza del Duomo modernizálása kapcsán. Az igazi történet 1859-ben kezdődött, amikor az első olasz városháza lépést tett az ügyben. Érdekes módszert választottak, ugyanis a király Vittorio Emanuele II engedélye után 2 millió lottó szelvényt nyomtak ki darabonként 10 líráért. 

A projekt természetesen nem volt nyereséges, de arra tökéletes volt, hogy felhívja a sajtó figyelmét, illetve ösztönözze a lakosokat, hogy aktívabban vegyenek részt az önkormányzat munkájában. 1860-ban be is jelentették, hogy ötleteket várnak a polgároktól. Figyelembe véve a legkreatívabb és legkülönlegesebb terveket, körvonalazódott egy kereskedelmi célra épített egyenes utcarészlet magas üveg fedéssel. 1861-re letisztázódott, hogy Giuseppe Mengoni építész ötletei alapján fogják kivitelezni a munkát.

Az alapelvek: Egy kereszt alaprajzú passzázs, mely összeköti a város főterét a Piazza del Duomót a Piazza della Scalával. A hosszabbik ága 195 méter, a rövidebbik 105 méter. A központi, nyolcszögletű kupola magassága 50 méter. 1865 és 1877 között teljes pompájában megépült a Galleria. 1867 szeptember 15-én II. Vittorio Emanuel király avatta fel. 

A díszítésről

Ahogyan belépünk az első ami feltűnik, a padlózat. Színes zománc borítja, melynek gyönyörű kidolgozását egy velencei csoportnak köszönhetjük. Az épület közepén a nyolcszögben négy csodálatos Salviati mozaik képviseli felváltva Olaszország és Anglia címerét. A közel 100 bolt elfoglalja az egész földszintet az épület összes oldalán. Minden boltnak hatalmas zárt üvegablakai vannak, melyeken keresztül csodálhatjuk a kirakatokat.  

A két bejárat között és fölött végigfut a márvány lábazat különböző stukkókkal díszítve, melyek egészen az első emeletre is felfutnak. Az egész épületen körbefut az erkély, melyet szintén díszített korlát vesz körül. Nem utolsó sorban 100 olasz város címere is képviselteti magát. A második és a harmadik emelet szinte láthatatlan az alulról szemlélő számára, mert a terasz kitakarja, de ezeken az emeleteken is hasonlóan nagy ablakok és díszített homlokzat található, mint az alsó szinteken. A kupola teremtette nyolcszögben megtalálható négy híres olasz festő műve. Casnedi, Pagliano, Giuliano és Pietrasanta allegorikus freskói a világ négy tájára utalnak. 

A két oldalsó bejárat felett  szintén eme festők műveit láthatjuk arany alapra festve. Ugyan kevésbé kidolgozva, de ezúttal a tudományt, az ipart, művészetet és a mezőgazdaságot személyesítik meg.A nyolcszögben belül illetve a bejáratok között 24 életnagyságú szoborra lehetünk figyelmesek. Ezeket milánói művészek készítették, némelyikük később igen híres lett. 

A bika

A nyolcszögben megtalálhatjuk a bika mozaikot. Mint látszik, nagy divat a heréjén pörögni. Sokan csak egy turista csalogatásnak tartják, való igaz, hogy sorba kell állni, hogy pörögjünk egyet. Az igazi történet szerint a bika Torino város jelképe. Az évek során egyfajta gúnyt és sértést kezdett el képviselni a szemben álló városok ellen. Itt csupán annyit említenek, hogy szerencsét hoz csukott szemmel egyszer megperdülni eme nemes testrészen. A turista csalogató verzió szerint jobb sarokkal háromszor kell fordulni az óra járásával ellentétes irányba. Én biztosra mentem, az utóbbit választottam csukott szemmel. Ha csak annyi szerencsét hoz, hogy visszatérhetek erre a csodás helyre, akkor már megérte.