Valahányszor szóba jön a Cinque Terre, az emberek nagy részének beugrik egy-egy ikonikus tájkép, mely ezt a híresen gyönyörű helyet ábrázolja. Ha járt már ott akkor azért, ha nem, akkor pedig már képről biztosan számtalanszor megcsodálta, még ha nem is tudta hogy ez bizony az öt föld egyike.

Mint például Manarola. Rengeteget láttam már fotókon ezt a települést és a hozzá hasonló színvilágú falvakat. Ma már tudom, ez eltéveszthetetlenül a Cinque Terre.

Ahogyan a képeken is látszik, valóban egy nehezen átjárható, meredek lejtésű partszakaszról van szó. Fürdésre is csak kevés helyen alkalmas a tengerpart. A lejtőszög mindenekelőtt a hegyek és a tengerpart távolságától függ – ez 600 m és 2,5 km között változik.     2014-ben amikor arra jártam a Monterosso al Mare és Vernazza közti távot túrázva tettük meg. Hozzám hasonló gyenge fizikumú embereknek semmiképpen sem ajánlom. Bár lett volna valaki, aki engem is figyelmeztet, mielőtt elindultam :-) Ahogyan a képen is látszik az egyébként egészen szűk, sziklás út nagyon magasra felvisz minket (háttérben Monterosso al Mare). A másik ami feltűnik a kedves olvasónak, hogy bizony a dolgos emberek művelik a szőlőt  a hegyoldalban. Egészen elképesztő, már már szürreális látvány egy olyan területen ahol közel s távol egy ház sincsen, ott ahol az ember talpa szinte csúszik le a meredek talajról,  a 40 fokban szőlőt gondozó olaszokat látni. Pedig ez bizony egy teljesen normális dolog, ugyanis egész szőlő teraszokat építettek itt ki a 13. század környékén.Egészen elképesztő látvány. Hihetetlen, hogy egy ilyen területet is termesztésre használnak. Nem csupán hobbi ez, hanem itt termelik meg a Cinque Terre Sciacchetrà száraz fehérborhoz szükségesz szőlőszemeket. Ez a borfajta megkapta a D.O.C. minősítést, mely alapján ezen a néven csak itt termelhető. A különleges domborzati viszonyoknak köszönhetően itt a mai napig minden munka folyamatot kézzel végeznek. Egyetlen egy gépesítés történt, az úgynevezett trenino, vagyis az egysínű vasút. Ezt a helyi lakosok építették ki a szőlő szállítása érdekében. Ezezk a két kosaras szerelvények 200 kiló szőlő szállítására alkalmasak a teraszok szintjei között. Akár öt év is eltelhet, mire ezekből a tőkékből palackozott borok lesznek. Pontosan ezért, és a nehezített eljárás miatt a Sciacchetrà "uno dei miracoli dell’arte vinicola italiana" , vagyis az egyik csodája az olasz bortermelés művészetének. Sajnos a megtermelt szőlő mennyisége évről-évre csökken. Bele sem gondol az ember mennyi probléma adódhat ilyen körülmények között. Az egyik ilyen, hogy a megrepedt sziklák, amik a teraszos szerkezetet tartanák, nincsenek megfelelően karban tartva. Nincs rá pénz. A kábelek, melyek a vaddisznók távoltartására szolgálnak, olyan területeket futnak, hogy nagyon figyelmesnek kell lenni, nehogy az ember belesétáljon és (szerencsésebb esetben) sérülést okozzanak. A rengeteg munka és a belefektetett energia a helyiek szerint nem igazán térül meg. Egy hektár területen maximum 90 mázsát lehet kitermelni. 2,5 euróért lehet eladni kilóját (2016 augusztusi adat), ami a legjobb esetben 22. 000 euró bevétel. A növényvédő szerek, műtrágyák, az öntözés és az egysínű használata mintegy 1000 eurós költség. Ez annyit jelent, hogy dacolnak a hideggel a meleggel a nehéz területtel egész évben közel havi 1770 euró bevételért. És az adókat nem is számoltuk. Lehetne vitatkozni, hogy ez valóban kevés-e, de azt gondolom, aki járt arra az pontosan látja mekkora áldozat ez és megérti a helyiek aggodalmát.

A konklúzió, mint Olaszország esetében oly sokszor: örüljünk amíg van. Becsüljük meg eme bor minden cseppjét, és amikor kibontunk egy palackkal, jusson eszünkbe a szokásosnál is nagyobb belefektetett munka, mert ez  a Cinque Terre lakosok dolgos kezeinek gyümölcse. 

Mielőtt nekikezdünk a nyári utazásainknak, érdemes szemügyre venni egy-két finomságot, melyeket szinte bárhol kóstolhatunk. 

SPRITZ

Egyharmad Prosecco , egyharmad likőr (Aperol, Campari, Select), egyharmad szóda

A Spritzet az 1800-as években a Habsburg uralom alatt álló Venetoban találták ki. A birodalom katonái, kereskedői, diplomatái és a munkásai számára napi szokásává vált eme isteni nedű fogyasztása. Mivel nem voltak hozzászokva a venetoi borok magas alkohol tartalmához így tolmácsolták a kérésüket a helyi vendéglátókhoz, hogy egy spricc szódát (innen a spritzen) tegyenek bele hogy ne legyen olyan tömény. Így az eredeti Spritz nem más, mint habzó vörös- vagy fehérbor szódával hígítva. Az évek alatt számost változata alakult ki. A hozzávalókat is egészen nagy szabadsággal lehet válogatni manapság. Az erősebb és kevésbé erős likőröket mint például az Aperolt vagy a Bittert hazánkban is előszeretettel használják. Míg jó ha tudjuk, hogy Velencében a Selecttel készült változata a népszerű. 

L'AMERICANO

3 cl Campari, 3cl vörös vermut, szóda

Egy pusztán olasz alapanyagokból álló koktél, melyet a 20. század első éveiben találtak ki. A neve természetesen Amerikára utal, vagyis pontosabban az ivásának a módjára, az életérzésre. Igyunk a sziklák tetején giccs mentes poharakból (akkoriban csak csészékből). Az olaszok a Negroni apjaként is említik, melynek szintén ez az alapja, pusztán Gin kerül még bele. 

NEGRONI

3 cl Campari, 3cl vörös vermut, 3 cl gin

Klasszikus keserű alapú aperitivo. 1919-es firenzei megszületését gróf Camillo Negroninak köszönhetjük. A legenda szerint Mr. Negroni  Fosco Scarselli csapost kérte meg arra, hogy az akkor már ismert Americano koktélt kevesebb szódával és egy kis ginnel készítse el neki. Természetesen azóta elterjedt egy olyan változat is melyben a szóda helyet proseccot használnak (Negroni sbagliato). 

PUCCINI

10cl Prosecco, 4cl Mandarin dzsúz

Ezt az egyszerű, de nagyszerű koktélt Renato Haussmann vendéglátónak köszönhetjük. A Cortina d'Ampezzoban dolgozó férfi híres volt arról, hogy szezonális gyümölcsökből készített koktélokat a Hotel Posta vendégeinek. Ez az ital nem más, mint a Bellini téli változata kalábriai mandarinból. Annyira jól sikerült, hogy később a Puccini a ház koktélja lett.

BELLINI

10cl prosecco, 4cl őszibaracklé

Ezt a méltán híres koktélt Giuseppe Ciprianni, a velencei Harry's bár tulajdonosa, készítette először. 1948-ban Giovanni Bellini számára rendezett egy kiállítást. Erre az alkalomra az volt a kikötés, hogy ennek az italnak őszibarackból kell készülnie, nem pedig a sárgabarack konzerv levéből (mint akkoriban a többi). Így vált ez a koktél csak szezonálisan elérhetővé. Állítólag az amerikai turisták nagyon csalódottak voltak, amikor télen nem ihattak Bellinit. 

MILANO TORINO

4cl Campari, 4cl vermut (Punt&Mes) 

Ez a koktél az Americano egyik változata. Annak idején az A4-es autópálya megünneplésére találták ki, mely érinti a névben szereplő városokat. Az összetevők Campari Milánóból és Punt&Mes vermut Torinóból. Ez az ital pontosan úgy hozza össze a két várost, ahogyan az autópálya tette 1932-ben.  

Már ránézésre is legszívesebben az ember belekortyolna mindegyikbe. Az olaszok ital terén is az egyszerűségre, jó ízekre és könnyű emészthetőségre törekednek, ahogyan az ételeik esetében is. Azt viszont nem gondoltam, hogy ennyi érdekes történet áll egy-egy recept hátterében. Remélem nektek is tudtam újat mesélni. 

A napokban megkérdezték tőlem, hogy mit ajánlanék Liguriában megnézésre... Ugye milyen jó kérdés, hogy az ember hogyan ragadja ki a kavargó gondolatok közül az elsőt. Talán az egyik legtöbb emblematikus szépséggel rendelkező régiójáról beszélünk.Hogyan is lehetne választani a Cinque Terre, La Spezia, Sestri Levante, San Fruttusoso vagy éppen Portovenere között? Mégis azt kell mondanom, hogy egy kép beleégett a retinámba. Ez nem más mint Portofino. Igen ez az a kép, amit még az is látott, aki soha életében Olaszországgal nem foglalkozott. Tűnhet akár elcsépeltnek is, mégis aki járt már ott, azt hiszem soha nem felejti el ennek a helynek a varázsát. Ezek a színek, ez az üdeség, a vidámság, amihez élőben az illatok és a kabócák ciripelése is társul, egyszerűen leírhatatlan. Nem csoda, hogy felfedezése óta a mai napig számos művész figyelmét felkeltette ez a község.   

Érdekességek Portofinoról

• A rómaik fedezték fel és a Portus Delphini nevet adták neki.  Meggyőződésük volt, hogy ebben a vízben rengeteg delfin él. 
• Az akkor még kis falut először 986-ban említették meg egy hivatalos iratban. 
• Története során tartozott a Genovai Köztársaság, a Firenzei Köztársaság és a Szardíniai Királyság fennhatósága alá is.  
• Egészen a 19. századig Portofinot csak vízen lehetett megközelíteni. Ekkor építették meg azt az utat, ami a mai napig összeköti Santa Margheritaval.  
• A kikötőben mindig többségben voltak az ott tartózkodó hajósok, a lakossághoz képest. 
• Az út elkészülése után 19. század végén kezdtek el jönni az első turisták. Elsősorban az észak-európai arisztokrácia.
• 1950-re a turizmus kiszorítja a halászatot.
• A fő bevételi forrás azóta is a turizmusnak és az ott termelő vendéglátóipari egységeknek köszönhető.    

Hírességek Portofinoban

Nem túlzás Olaszország egyik legfelkapottabb helyeként említeni. Mind a szárazföld felől, mind a vízen elárasztják a hírességek ezt a csodás kikötőt.

Van erre bizonyítékunk a múltból is Elizabeth Taylor látogatása 1959Greta Garbo 1953

 A manapság odalátogató celebeket felsorolni is hosszú lenne, így összegyűjtöttem csak a 2016-os év "termését". 

Brittany DanielCatherine Zeta-Jones és Michael DouglasCherElton JohnGeorge ClooneyGrigor Dimitrov és Nicole ScherzingerKourtney Kardashian
Kylie MinogueSteve HarveyVanessa Hudgens

Úgy gondolom Portofino elég referenciát gyűjtött. Bármikor tiszta szívből ajánlom bárkinek.  

Jesoloról nagyon megoszlanak a vélemények. Valaki vagy nagyon szereti, vagy egyenesen hallani sem akar róla. Magam is próbálom kerülni a futószalag szerű turizmus-kiszolgálást. Nem szeretek heringként feküdni a strandon a több ezer ember között és küzdeni a napágyakért. Persze még számos aggodalom felmerül a nyaralásnak ezzel a módjával.

Ha továbblépünk a félelmeinken könnyen felfedezhetjük, hogy Jesolo nagyon jó adottságokkal rendelkező hely. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy autópályán számunkra egészen könnyen elérhető homokos OLASZ tengerpart. De vannak itt más szempontok is. A víz gyönyörű, kellemes hőmérsékletű, lassan mélyülő, a part végig homokos. A tengerparton egyébként tökéletesen ki van építve egy sétálósáv, melyről be lehet kukkantani a szállodák medencéihez, és teljes hosszában végigsétálhatunk a lungomare-n. Akár mezítláb, akár babakocsival, akár kutyákkal, ahogyan csak szeretnénk.  

Jesolo tökéletes választás ha az ember másra sem vágyik, minthogy pihenjen, napozzon és strandoljon. Lehetőség van  a tengerparton sétálni, futni, romantikus estét tartani, kutyát sétáltatni. Pont, mint az amerikai filmekben.  A Pínea fenyők kellemes árnyékot adva magasodnak az ember fölé, mely szintén tökéletesen adja a mediterrán hangulatot.  Ha jókat szeretnénk enni, akkor sem kell csalódnunk. A tengerből kifogott halak, tenger gyümölcsei szinte minden fogásban megtalálhatók, ráadásul prémium minőségben. Ez csak egy "egyszerű" halleves (zuppa di pesce). Szinte minden étteremben így adják. Természetesen ha valaki nem szereti ezeket a fogásokat, vagy gyerekkel van, a szokásos pizza és tészta kínálat mindenhol megtalálható.  

Mivel szemmel láthatóan a turistáknak épült az a rész, a főutca (ahonnan minden nyílik) tele van éttermekkel, bárokkal, fagyizókkal, boltokkal, a gyerekeknek kis játszóterekkel, van itt minden, ami kell egy igazi kikapcsolódáshoz minden korosztály számára. Képen a Via dei Mille - Via Guiseppe Verdi - Via Ugo Foscolo - Via Silvio Trentin - Via Andrea Bafile - Via Dante Alighieri (főutca teljes hosszban) este 20 órától reggel 6 óráig le van zárva a forgalom elől, így a látogatók sétálóutcaként tudják élvezni.  Természetesen este sem áll meg az élet.. Sőt..

Számos szórakozási lehetőség közül választhatunk ha erre járunk:

• Aqualandia, mely Olaszország legnagyobb víziparkja (80 000 m²), legfőbb látványossága a világ legmagasabb csúszdája (42 m). 
• Pista Azzurra - 1961-ben megnyitott gokartpálya
• Golf Club Jesolo - 900 000 m²-es golfpálya
• NewJesolandia - 50 attrakciós vidámpark.
• Adventure Golf - minigolfpálya
• Jolly Roger - galeon típusú vitorláshajó

Már csak egy kérdés maradt: Hogyan élvezhetjük ki ezeket az adottságokat anélkül, hogy küzdenünk kelljen a tömeggel? 

A válasz egészen egyszerű: Jesolo titka, hogy szezonon kívül kell meglátogatni. Persze van amikor ezt nem lehet megoldani, de ha az ember teheti, akkor csak így érdemes menni. Június legelején (az első 2 hétben) a víz már kellően meleg, nincs még felkavarva. A vendéglátó egységek tárt karokkal várják a vendégeket. A helyiek szívesen beszélgetnek, nem kell rohanniuk rögtön a következő asztalhoz. Olyan barátságos és emberi az egész. Ugyanez elmondható a szeptemberről is. Az időjárás tökéletes a fürdésre, de már gyakorlatilag nincsen senki a parton. Valóban élvezetes az egész és minden természeti adottságot nyugalomban fel lehet fedezni. A másik nem elhanyagolható szempont ilyenkor, a szálloda foglalása. Erre a szezonon kívüli időszakra azok a szállások is elérhető áron lefoglalhatóak, melyekért a szezon idején egy vagyont elkérnek. Ezek közül szeretnék kettőt ajánlani, amit ebben az időszakban látogattunk meg és különleges élmény volt. 

Hotel Beau Rivage PinetaGyönyörű kerttel rendelkezik, medencés, a személyzet nagyon aranyos és segítőkész. Kutyákat lehet vinni, medence és tengerparti napágyakat is adnak. Tiszta, nagyon jó az elhelyezkedése, a szállodasor elején van, így nincs átjárás a hotel előtt. Fedett benti parkolóval rendelkezik.  

Regent's Hotel Már beljebb helyezkedik el, könnyen elérhető a sétáló utca. A tisztaság, a szobák, a környezet kifogástalan. Különlegessége, hogy az étkező a hatodik emeleten van, ahol egy panorámás teraszon  fogyaszthatja el az ember a reggelijét. Innen az egész partot lehet látni, miközben a frissen sütött nutellás palacsintáját fogyasztja a vendég. Különálló zárt parkolóval rendelkezik. 

Lido di Jesolo mindenkit tárt karokkal vár. Ne féljünk már hónapokkal előtte lefoglalni a jó ajánlatokat, mert a legtöbb az érkezés előtt még lemondható. Saját tapasztalatból mondom: Ne ítéljük el elsőre, tényleg érdemes így meglátogatni. 

Amikor Sorrentoban jártam, meglepődve láttam, hogy mennyi intarziával foglalkozó műhely van. Hatalmas üzletekben helyezkednek el a bútor intarzia gyönyörű elkészült darabjai. 

Megmondom őszintén nem vagyok az a hatalmas kézműves művészet rajongó, de azt gondolom, hogy eme remekművek láttán mindenki megáll egy percre a kirakat előtt. Az ember látja maga előtt azt a rengeteg munkát, amit ebbe belefektettek. Az idő, az anyagok, a fáradtság. Akaratlanul is elgondolkodom azon, hogy ez a sok termék, ami több száz négyzetméteren terül el, vajon összesen mennyi időt vett igénybe hogy kész legyen ? Hetek? Hónapok? Évek? Évtizedek? 

Nézzük csak ezt a képet! Gondolnánk, hogy fadarabokból van összeillesztve? Mi munka van benne? És ilyenekkel tele van rakva a fal.... Csodálatos!

Miért pont Sorrento?

A sorrentoi intarzia mesterek először a 16. században tűntek fel, amikor nápolyi templomokban építtették a kórus emelvényeit. Ezzel egy időben a nemesi családok is munkát ajánlottak nekik a palotáikban. Gyakorlatilag már ekkor eldőlt, hogy Sorrento lesz az európai intarzia központja. Ezt a címet a 19. századra meg is nyerte. 1820-ban  amikor I Ferenc király felkérte Antonio Damora bútor készítőt, hogy újítsa fel a szekrényeit, kirobbant az intarzia-láz és a családok kis cégeket alapítottak a városban. A máig ismert nagy nevek is ekkor jöttek létre. 1880-ban iskolát is alapítottak ahová már az új technikákat is bevitték. A 20. századra már a turisták is felfedezték ezt a csodálatos tradíciót, ekkor kezdenek el a cégek kisebb, díszesebb tárgyakat is készíteni.  

Utazásaim egyik legnagyobb pozitív csalódása és ezáltal hatalmas élménye Bergamo meglátogatása volt. Első alkalommal hirtelen felindulásból döntöttünk. Elegünk volt a munkából és az itthoni eseményekből. Néztünk egy fapadost, két szempont alapján: olcsó legyen és a célnál tegyen le minket. Ezeknek a kritériumoknak a Ryanair Milano Bergamo járata tökéletesen megfelelt.

Reggel 6-kor felszálltunk, 8-kor már a kávénkat kortyoltuk a főtéren az ébredező olaszok között. Nem is kellett több a boldogsághoz, de a város még többet adott és csak adott...

Bergamo Városa két részből áll. Citta alta (felső város) és Citta bassa (alsó város). Rövid informálódás után kiderült, hogy Citta alta lesz a mi bázisunk, ott is foglaltuk le egy éjszakára a szállást. A választásunk oka egyszerű, ez a városrész 1561 és 1598 között épült. A középkori jellegét ma is tökéletesen őrzi, nem is kell más egy igazi olasz élményhez.

A felső részt a mai napig egy városfal veszi körül. Egy délutáni sétához a legkiválóbb helyszín, a kilátás sem hanyagolható, alattunk egész Bergamo alsó városa. A négy városkapu ma is gyakorlatilag teljes pompájában áll. 

Bejegyzésemben inkább Citta alta látnivalóiról és gasztronómiai élményeiről beszélnék, mert ha az ember csak kiruccan érdemes ezt a részt teljesen bejárni, itt minden megtalálható, amire egy turista vágyhat. 

Ahogy leszállunk a reptérről induló buszról, érdemes leszállni a "funicolare" megállónál és ezzel a fogaskerekűvel megközelíteni a felső várost. Egy egészen más dimenzióba repít minket, előre vetítve a városka csodás elhelyezkedését. Már itt rájön az ember, hogy nagyon nem lőtt mellé ezzel az utazással. 

Látnivalók

A Dóm - Santa Maria Maggiore templom - Colleoni-kápolna - Battistero (keresztelő kápolna) 

Kívülről is lenyűgöző látványt nyújtanak, de a belsejére is azt mondhatjuk, hogy sok nagyváros szent helye nem rendelkezik ilyen patinás építészeti megoldásokkal. 

Torre del Gombito: Régi lakótorony, 52 méteres magasságba invitálja a látogatókat, nyugalom, van lift :-)

Palazzo Nuovo: A 17. században Palladio tanítványa építette. Sokáig a városi hatóság színhelye volt, jelenleg 500 000 kötetes könyvtár látható benne. 

Palazzo Vecchio: A 12. századi eredetének köszönhetően Olaszország egyik legrégebbi városházépülete. 

Talán a képekből is kiderül, hogy itt nincsenek nagy távolságok, minden egyben van. Az egész város bejárható egy nagy (pár órás) sétával. Pontosan ezért is ideális rövid látogatáshoz. Ha esetleg úgy döntünk, hogy nem szeretnénk műemlékeket nézegetni, csak átvenni a "feelinget", pihenni és jókat enni és inni, akkor is jó helyen járunk.  

Indíthatjuk a napunkat a helyiek kedvencében a Caffe del Tasso-ban. A cappuccino és a latte macchiato is isteni. 

Mindenképp érdemes ellátogatni az Il Fornaioba ahol ollóval vágnak nekünk pizzaszeletet minden, tehát minden ízben. A péksüteményeket sem érdemes kihagyni! 

A Bar Florat is imádjuk. A kiszolgálás kissé döcögős, szinte mindig telt ház van, de már csak a  crema di caffe miatt is érdemes várni, nemhogy az isteni tésztákra. A hölgy és a fia szolgálja ki a vendégeket személyesen. 

Az említett helyeken kívül van itt lehetőség mindenre, koktélozni, házi ízeket kipróbálni, polentát vásárolni, friss gyümölcsöt beszerezni, vásárolgatni, friss csapolt söröket inni. Valamint a helyi jellegzetes italokat is lehet kóstolni szinte minden sarkon.  

Mennyibe kerül?

Szinte minden hónapban ki lehet fogni úgy fapadost, hogy oda-vissza 10.000, maximum 15.000.- alatt megússzuk. Szállásból nyilván rengeteg opció van voltunk mi már szállodában és bed and breakfastban is. Mindkettővel meg voltunk elégedve fejenként 10.000.-ből ennek is ki kell jönnie egy éjszakára. A busz a reptérről 23 percet ígér a fogaskerekűig 1,30 euróért (75 percen belül még a fogaskerekűre is érvényes). Más kiadás nem jön szóba természetesen az étkezéseken kívül, de feltételezem ezt itthon is megtennénk.  Azt gondolom ár-érték arányban nagyon jó választás, az átlag számára könnyen elérhető összegből két nap csodás olasz élményt kapunk. Semmiben nem kell hiányt szenvednünk a nagyvárosokhoz képest... Vagyis... Egy dologgal itt nem fogunk találkozni: A turista áradattal. 

Irigylem azokat a turistákat, akiknek volt szerencséjük Livio De Marchi különleges fa alkotásait Velence vizein látni. Hogy miért? Nézzétek csak!

Ugye milyen különleges? Valószínűleg a velenceiek meg sem lepődnek, amikor a helyi mester pár évente kigurul az aktuális alkotásával. Nekünk viszont ilyen látványban nem minden nap lehet részünk. Illetve meglátogathatjuk a múzeumát, melyet 1980-ban nyitott meg a nagyközönség számára. 

Egy pár szó az alkotóról

A velencei születésű Livio már  gyerekkorában szobor díszítőként dolgozott egy hagyományőrző műhelyben. A munka mellett kezdte el rajz és művészet tanulmányait az Accademia di Belle Arti-ban, Velencében. Pályafutása tulajdonképpen innen indult, amikor felfedezték a különleges anyagformázó képességét. A mester először márvánnyal, majd bronzzal dolgozott csak utána tért át a fára. Elmondása szerint a fa volt mindig is a kedvence, mert életerőt ad neki, olyat, amelyet más anyag nem képes. 

Miután megnyitotta saját stúdióját, már szabadon szárnyalhatott a fantáziája. Kész műveit számos városban bemutatták: Milánó, Firenze, London, Párizs, Düsseldorf, Zürich, New York, Los Angeles, San Francisco, Tokió. Sőt munkáit több híres magazin is a lapjaira vetette: Interior Design, Capital, Casa Vogue, Madame Figaro, Vogue, Hauser, Decoration . 

Livio az egyszerű eszközöket használja a mai napig. Több mint száz különböző vésőt és egy 1964-ből származó fakalapácsot is felhasznál a műveihez. 

Íme néhány munkája

Bizony! Itt minden fa. Azt hiszem nem túlzok ha azt mondom, lenyűgöző. Volt szerencsém megnézni vele egy riportot, melyben elárulta, hogy a saját házában is kizárólag minden fából készül.  Így már talán nem csodálkoztok azon, hogy miért reménykedem benne, hogyha Velencében járok egyszer szembejön valamelyik alkotása. Ha valaki arra jár, mindenképpen érdemes betérni a múzeumba és megnézni ezeket a különlegességeket. 

Mindig szerettem volna eljutni az olasz tóvidékre, de bevallom őszintén nem sokat tudtam róluk. Amikor a szállást foglaltam, akkor a Garda-tó jött szóba, a távolság miatt, illetve a síelési lehetőség szempontjából is. Szilveszterre kevés szabad hely maradt, így Malcesine városában találtunk egy nekünk megfelelő apartmant.

Rákerestem a városra, ez a látvány fogadott. Megfelelő? Naná! Már foglaltam is. Ahogy a képen is látszik Malcesine a tó keleti partján helyezkedik el. 870 kilométer autózás után el is értük az úticélt. Őszintén szólva nem vártam sokat, a Garda-tó kicsit elcsépeltnek tűnt nekem. Az olaszok a Comói-tó és a Lago Maggiore magasztalásával vannak elfoglalva, így nem gondoltam, hogy mi vár ránk.  

Egészen addig tudtam az izgalmamat visszafogni amíg meg nem láttam a partot, az épületeket, a színeket, a hangulatot, a vizet. Ez a kép abszolút nem túlzás, amikor december 29-én rákanyarodtunk a Via Gardesana-ra pontosan ez a látvány fogadott minket. A part menti utak ciprusokkal vannak szegélyezve. ha az ember letér a víz irányába szintén csodás látvány fogadja. TISZTA part, kiépített sétáló sávval, tökéletesre nyírt fűvel és kristálytiszta vízzel. Mintha a tengerparton lenne az ember... Ahogyan a víz fölé magasodnak a helyek, nehéz betelni vele.

A város

Még itthon elolvastam, hogy ez a terület egy ideig velencei fennhatóság alatt állt. Egyből felkaptam a fejem és gondoltam, majd jól megkeresem a velencei vonásokat. Jelentem, nem kellett sokáig kutatni.Az egész városnak van egy mini Velence beütése, ami teljesen lenyűgözött. A különbség csupán annyi, hogy ebben az időszakban délután egy lélek nincs az utcán, olaszokat meghazudtoló a tisztaság és a rendezettség.Az utcák apró pici kövekből vannak kirakva, szinte látom magam előtt, hogy hány ember izzasztó munkája lehet ebben. Ez a részletesség, precizitás, törődés látszik az egész városon. Nem véletlenül a németek és az osztrákok egyik kedvelt helye ez.   

Látnivalók

A méretéből fakadóan nem rendelkezik sok látnivalóval ez a hely, viszont amije van, abból a maximumot nyújtja.

Scaligero-kastély

Ünnepi "öltözetben"

A Scaligero kastélyt Verona vezető családja, a Scaligeri építtette 1250-ben. A kastélyból csodás kilátás nyílik a Garda-tóra. Ez a növényzet, ezek a színek.. Nem véletlenül választja számos pár az esküvőjük helyszínének. 

Palazzo dei Capitani

A palotát szintén a Scaligeri család építette a 13.-14. század között majd a 15. században velencei gótikus stílusúra építették át (köszönjük). Egykoron a kormányzók székhelye volt, majd a tó kapítányé, manapság pedig műemlék épület. 

Monte Baldo

Az egyik kedvencünk lett... 

Jelentem ez az első olasz felvonó, amin nem lett pánikrohamom :-) Ezzel csupán arra célzok, hogy még akik rettegnek az ilyenektől, azok számára is tudom ajánlani. A most felújított funicolare 1800 méter magasba viszi fel a látogatókat. A hegy legmagasabb pontja 2218 méter. Ebből a magasságból olyan látványban lesz része az embernek, amit soha életében nem fog elfelejteni. 

Ugyan nem esik róla szó, de itt nem kell külön látnivalókat keresni. Gyönyörködhetünk a decemberben is termő narancs és citrom fákban. Sétálgathatunk az olajfák százai alatt. Számtalan vízi és hegyi sportra van itt lehetőség. Ebben az időszakban  pedig érdemes egy pillantást vetni a díszkivilágításra is, amire nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. A fák körbe vannak tekerve égősorral, díszített cserepes fenyőfák vannak elhelyezve a boltok előtt. Az utcán piros csillag alakú szőnyegek vannak letéve, a házak alján égőháló van kihúzva. A kikötőben pedig a világon egyedülálló vízi betlehem is megtekinthető. A városháza világításáról nem is beszélve (elnézést a minőségért). Összességében azt gondolom Olaszország egy egészen más arcát mutatja be ezen a helyen. Megmutatja, hogy ő is fel tudja venni a versenyt a modern üdülőparadicsomokkal. Meg tud újulni és ami a legfontosabb, az értéket meg is tudja őrizni. Ez az a hely, ahol az ember azt látja, hogy a fejlesztések rendben mennek, minden új, de az olasz vonások megmaradnak. A helyiek elmondták, hogy nyáron egészen élhetetlenné válik Malcesine egyszerűen akkora a tömeg, hogy még közlekedni sem lehet. Ezt most nehéz elképzelnem, de látszik, hogy rengeteg vendéglátó egységgel rendelkeznek, amit nyilván nem maguknak építettek. Elmondásuk szerint a legideálisabb időszak a május és a szeptember, amikor már nincsen nagy tömeg, de a természet még gyönyörű. Én a magam részéről a decembert is tiszta szívből ajánlom.    

Az olasz karácsonyi tradíció elengedhetetlen része a betlehem állítása. Minden otthonban december 8-án a karácsonyfával együtt építik fel. Természetesen nem csak a házakban, lakásokban, hanem a köztereken, vonatállomásokon  és más közösségi színtereken is megtalálhatók. Lássuk a legkülönlegesebbeket! 

Az Alpok szívében található Poffabro idén is egy nagy látogatható színtérré alakul. A születés pillanata megtekinthető az ablakpárkányokon, a teraszokon és még a kertekben is.  

A Talamona-ban található betlehem szintén egy szenzációs kiállítás, ahol a szent jeleneteket szintén belülről tekinthetjük meg. 

A Riviéra betlehemje nagyon különleges élmény lehet az odalátogatóknak. Nem csupán tökéletesen megtestesítik az alakokat, de mindezt homokból teszik. Ebben a régióban nem ritka látvány a homokból készült betlehem, idén Riminié lett a legszebb. 

A Cesenatico kikötőjében található betlehem nem csak számunkra különleges, hanem az egész világon egyedülálló. A bölcsőt maga a haditengerészet szolgálja, ezzel ez az egyetlen úszó betlehem. 

Massa Martana sem lóghat ki a sorból, itt ugyanis jégből készült a betlehem. Idén különleges fényekkel világítják meg a jégszobrokat, így egy speciális előadást láthatnak az arra látogatók. 

Nem maradhat ki a sorból Nápoly sem. Sétáljunk lassan végig a Via San Gregorio Armenon és lessük meg, hogy idén hogyan ábrázolják az istállót. Számos különleges figurát vehetünk észre. Ha jobban odafigyelünk még hírességeket is kiszúrhatunk a kínálatban. 

Tricase nem más, mint egy élő betlehem. Egy kihagyhatatlan élmény ígérnek, mely tökéletesen reprodukálja az akkori környezetet és bemutatják az ősi mesterségeket is. 

Matera is élő betlehemmel büszkélkedhet. Dél-Olaszország leginkább várt szent ábrázolásának szokták emlegetni. A környezeti adottságok tekintetében nem is csodálom..

Maradjunk az álő betlehemeknél, csak picit menjünk délnek! Trapaniban is minden évben eljátsszák a születést több mint 160 szereplő részvételével. 

Szardínia sem maradhat ki a sorból. Az olmedoi nem más, mint egy kenyérből készült betlehem. Minden évben a város pék női összeállnak, hogy megalkossák a kenyértésztából készült figurákat.  

Nem volt kétségem, hogy az ünnepekre is tartogatnak érdekességeket az olaszok, de azért lássuk be, mindig túl tudnak lőni a célon.  Imádom!

Én ezúton is szeretnék minden kedves olvasómnak Áldott és Békés Karácsonyt és Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánni. Köszönöm, hogy egész évben olvastátok a blogomat, remélem jövőre is örömötöket lelitek benne. 

Sokan nem is hinnék, de Olaszország termálfürdőivel is hívogatja a turistákat. Ráadásul ezek a természeti különlegességek egyelőre ingyen látogathatók. A legtöbb és leghíresebb fürdők helyt adója Toszkána. A tipikus toszkán táj, a Valle d'Orcia (Orcia folyó völgye) már önmagában egy szemet gyönyörködtető látvány. Amikor az ember e gyönyörű táj eldugott helyein víz forrásra lel, akkor valóban a földi paradicsomban érzi magát. 

Kezdjük talán  a leghíresebbel: Saturnia

Soha nem felejtem el, ahogyan ülünk a kocsiban és keressük a fürdőt.. Az illatát (más számára lehet, hogy inkább szag) már messziről érezni. Ahogy közeledik az ember, a köntösben és papucsban flangáló olaszok az út szélén már nem is meglepő, inkább természetes látvány. Innen már tudtuk, hogy közel lehetünk. Valóban, először a gőzt pillantjuk meg, majd pedig a vizet is. A kristálytiszta meleg vizet, melyben rengeteg ember csücsül és szemmel láthatóan nagyon élvezik. Másra sem vágytunk, minthogy közéjük tartozzunk. Aki arra jár, mindenképpen próbálja ki, fantasztikus élmény!

Bagno Vignoni

Bagno Vignoni község főtere gyakorlatilag egy nagy termál "medence". Az ókori rómaiak építették és teletöltötték gőzölgő vízzel. Bár ebben a mederben nem fürödhet a látogató, mégis fantasztikus látvány ez a hatalmas víz felszín. A víz adta előnyöket pár száz méterrel lejjebb a Parco dei Mulini-ben ki lehet használni. A falu egy domb tetején áll, mely az Orcia folyó felé lejt. A domb oldalán patakokat, vízeséseket fedezhetünk fel, melynek kristálytiszta vize medencékben gyűlik össze. 

Bizony ebben a vízben fürdött Weldon Parish is az "Árnyak toszkán verőfényben" című filmben. 

San Casciano ai Bagni

A maga 42 hőforrásával Európa harmadik legnagyobb fürdőkomplexumaként emlegetik. Az ókori rómaiak fürdője volt ez. A kilátás a Cetona hegy lábánál fekvő San Cascianoból csodálatos. Ahogyan az ember elindul a főúton a termál komplexum felé, úgy bukkanhat rá ezekre a medencékre, vízesésekre melyekben nyugodtan fürdőzhet. 

Petriolo

Az ókori rómaiakat a termálvíz szakértőinek tartották. Ide sorolhatjuk Cicero-t is, aki elsőként írt a Petriolo víz előnyeiről.  A falu első fürdője a 15. században épült. Az ősi téglaszerkezet a mai napig megcsodálható. A patak közepén található egy nagy szikla, mely neve "fungo". A fungo-n található egy nyílás, melyen keresztül kiömlik a jótékony víz.

Bagni San Filippo

Ahogy Monte Amiata és Castiglione d'Orcia között autózunk, Toszkána egyik legcsodálatosabb termálfürdőire bukkanhatunk. A város irányából egy csodálatos gyalogút vezet le. Itt minden növényen és a talajon is vékony fehér por réteg található. Ez a víz magas kalcium tartalmának köszönhető, mely megül mindenen (beleértve minket is) ami kapcsolatban áll a vízzel.  A fák és a sziklák között megszilárdult vízeséseket és csodás mészkő képződményeket találunk. 

Azt gondolom, ha valami termál élményre vágyik akkor is nyugodtan választhatja Olaszországot. Jó pancsolást!