Kedves olvasó!

Nem, még nem szeretnék elszakadni Campania tartományától illetve a gasztronómiától sem. Remélem, nem bánjátok. 

Feltételezésem szerint az olasz pizzát senkinek nem kell bemutatnom. A magyar turistákat igencsak megosztja a kérdés, hogy milyen az igazi pizza. Vajon az amire rápakoljuk a fél hűtő tartalmát és jól lakik vele az egész család? Vagy az amit ha megeszünk, vékony, ropogós tésztájától, a kevés feltéteknek köszönhetően nem telik meg a gyomrunk egész napra és akár még egy desszert is lecsúszik? Őszintén megmondom én mindkét verziót imádom. Sőt... Mégis azzal kell elkeserítenem a magyaros jellegű pizza rajongóit, hogy 2010 és 2016 évében a világ választ adott erre a kérdésre. 2010 február 5 óta a nápolyi pizza, vagyis a Pizza Napoletana hivatalosan is "oltalom alatt álló eredetmegjelölés" lett. 2016 márciusig 850 ezer aláírást gyűjtöttek össze, hogy ez a gasztronómiai produktum felkerüljön az UNESCO világörökségi listára, mint az emberiség szellemi öröksége. 

Hogyan jutottunk el idáig, hogy a "szegények eledele" a világörökség része legyen?  

A pizza első megjelenése a dél-itáliai görög kolóniák idejére tehető. Az i. e.3. században Marcus Pocius Cato a Róma történetéről írt munkájában említ egy „lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg”. Ezt igazolja, hogy Pompei feltárása során valóban megtalálták a mai pizzériák elődeit. Egészen a 19. századig úgynevezett fehér pizzák készültek. A tésztáját tejföllel, vagy zsírral kenték meg, erre az alapra tették a feltéteket. Ismerős, ugye? Ez annak volt köszönhető, hogy a paradicsomot eleinte mérgezőnek hitték, és nem használták étkezéshez. A 18. század végére azonban elterjedt és Nápoly környékén elkezdték ezzel ízesíteni a pizzákat. Az új ételfajta nagy népszerűségre tett szert és helyi nevezetességnek számított. Ettől a felfedezéstől kezdve gyakorlatilag nem is volt megállás. A modern pizza feltalálását a nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki 1780-ban megalapította a Pizzeria Brandi-t. A hely a mai napig ott található a Salita S. Anna di Palazzo, 1-2 cím alatt. Bizony, mi láttuk is. Sajnos túl korán értünk oda és még nem voltak nyitva, de legalább láthattuk, ahogyan söprögetik a 236 éves étterem padlóját.

1950-re már Amerikában is hódító körútra indult a híres pizza. 

Lássuk mi kell ahhoz, hogy egy pizza nápolyi legyen!

Olaszországban gyakran láthatjuk az AVPN jelölést (Verace Pizza Napoletana), mely biztosítja hogy a termék megfelel minden kritériumnak. 

Eme kritériumok alapja, hogy 0-ás, vagy 00-ás lisztet (többször átszitált, apró őrlésű) használnak a tésztához. A víz PH értéke 6-7 közt kell legyen, a kalcium tartalma pedig maximum 60-80mg/liter lehet. Csak meghatározott típusú olasz paradicsomok használhatóak. A sajt csak eredet védett fior di latte, vagy mozzarella lehet. Sőt még sóból is kizárólag tengeri só használható. Tésztáját csak kézzel szabad nyújtani és formázni. Tölgyfával fűtött sütőben sütik 485 fokon, csupán 90 másodpercig. A pizza tésztájának a széle mindössze 1-2 centiméter lehet, míg a közepén 3 milliméter magas lehet maximum. Aki jobban bele szeretne merülni, nyugodtan elolvashatja az erről kiállított 11 oldalas dokumentumot...

Nem véletlenül nem találunk Magyarországon ilyen helyet.

Az hogy a nápolyi pizzának sikerül-e valóban felkerülni az UNESCO listájára, csak 2017-ben derül ki. Addig is barátkozzunk a gondolattal, hogy a hiba bizony nem náluk van.

A sorrentói citrom

Olaszországban főleg a déli részeken termesztik ezt a gyümölcsöt: Szicíliában, Campaniában és Calabriában. A sorrentói félsziget számos területén foglalkoznak citromtermesztéssel, köztük Caprin is. Ez a terület mintegy 600 hektárt tesz ki, melyen körülbelül 130.000 tonna citromot termelnek. Ezért hívják gyakran a sorrentói félszigetet „Giardini di limoni”-nak, ami annyit tesz, citromkert. A sorrentói citrom, vagyis a „Limone di Sorrento” nem csupán egy földrajzi jelzés, hanem egy konkrét besorolás. Ez a citrom még a közeli Amalfiban termelt fajtáktól is eltér, mert másképpen művelik meg. Lássuk hogyan teszik ezt!

Egy speciális szalma szőnyeget használnak, melyet fahasábokra fektetnek rá. Ezt emelik a fák tetejére, hogy megvédje a szél és a hideg ellen. Fekete színének köszönhetően begyűjti a nap minden erejét,  így megelőzi, hogy a termények éretlenek legyenek.Többek között ez az eljárás amitől egy citromból sorrentói citrom lesz.  

Ezen a területen legfőképpen a gasztronómiában hasznosítják ezt a gyümölcsöt. Ezzel is elősegítik a fogások hamisítatlan sorrentói jellegét. Belerakják az előételekbe, főételekbe, köretekbe, desszertekbe, és természetesen mi másba, mint a híres limoncelloba. 

Apropó Limoncello…

Capri látogatásunk során lehetőségünk volt betérni egy limoncello és citrom pálinka kóstolóra. Megmondom őszintén nem volt nagy kedvem hozzá, mert nem igazán szeretem az itthon és Észak-Olaszországban megvásárolható limoncellót, illetve a pálinkának sem vagyok nagy híve. Gondoltam egyszer vagyunk a sorrentói citrom hazájában, ha itt nem lesz jó, akkor sehol.  Előtte lássunk egy kis történelmi áttekintést!

Limoncello di Capri, l’Originale

Az első limoncello receptet egy Vicenza Canale nevű nagymamának köszönhetjük, akit a helyiek a vendéglátás úttörőjének tartottak.  Vicenza volt a Mariantonia vendégház tulajdonosa, ahol nem kevésbé híres emberek fordultak meg, mint Axel Munthe, Friedrich Alfred Krupp, Amedeo Maiuri, Ignazio és Arturo Cerio. Többek között ők is eme kellemes likőr társaságában nézték a naplementét ezen a csodás szigeten. 1988-ban Vicenza leszármazottai megalapították a Limoncello di Capri-t, az első olyan vállalatot, akik hivatalosan használhatták a limoncello kifejezést. A hideg is kiráz ha arra gondolok, hogy ugyanazt a likőrt volt lehetőségünk megkóstolni, amit maga  a leghíresebb svéd orvos is fogyasztott. Nem csak hogy ugyanazt, de konkrétan ugyanott, a villájától nem is olyan messze (San Michele villa).

Az eredeti limoncello egyébként „csupán” a sorrentói citrom héjából, cukorból, tiszta alkoholból és vízből áll. Ezt a receptet, a kizárólag hagyományos módszereket a mai napig betartják ebben a kis likőrgyárban. A Limoncello di Capri srl az egyetlen olyan cég Olaszországban, ami úgy állítja elő a limoncellót, hogy tökéletesen megfelel minden szabályozásnak egészen a citromok kiválasztásától a kész termékig.

Talán ennek is köszönhető, hogy soha életemben nem ittam még ennél finomabb limoncellót. Egyszerűen nincsen semmi utóíze, csodálatos citromos, fűszeres zamata van, melyben a termelők és a nap minden fáradozását érzi az ember. Magyar létemre tudom, hogy nem lehetne ilyet mondani, de pálinkából is itt ittam a legfinomabbat. Valóban a gyümölcsöt éreztem, nem marta szét a gyomromat, mégis erős volt. Egyszerűen tökéletes. Grazie Vincenza! Ha valaki arra jár, feltétlenül próbálja ki!

Legutóbbi utam során nagyon sok érdekességet hallottam a déli házasodási szokásokról, melyek teljesen eltérnek az itthonitól. Mint mindennek az esküvőnek is megvannak a régiónkénti tradíciói. Ebben a kis írásban elsősorban a Campania tartományra jellemző érdekességeket szedtem össze. 

Prima di tutto - A szerenád

Az esküvő előtti estén a vőlegény szerenádot ad a menyasszonynak. Felvonul a családdal és zenészekkel, majd a lány hivatalosan is megerősíti a házasodási szándékát. Ez egyfajta nyilvános "igen". 

A nap kiválasztása 

Még az egészen szigorú déli tradíciók is megengedik, hogy a házaspár maga válassza ki a ceremónia napját. Természetesen vannak irányelvek:

- A hétfő hozza a jó egészséget

- A kedd a biztonságot, jólétet

- A szerda még kedvező

- Csütörtök már bánatot hoz a menyasszonynak

- Pénteken csak a bátrak házasodnak 

- A szombat pedig kifejezetten tilos, ha valaki boldog házasságot szeretne. 

Többek szerint ennek köszönhető a megemelkedett válási statisztika, hogy mindezek ellenére mégis sokan házasodnak a szombati napon. Az igazán vallásos déli lakosok a keddet és a pénteket preferálják a nagy napra, mert az a Vénusz és Mars napja. 

Az esküvői ruha.

Nagyon fontos, hogy a menyasszonyi ruhát nem szakad bérelni, mert balszerencsét hoz. Meg kell vásárolni. Ennek összege általában 800 eurótól indul, melynek költségét a lány családja állja. 

 La "bomboniera"

Annyit tesz, hogy egy kis szívesség, egy kis törődés mellyel a násznépet ajándékozza meg az ifjú pár. Ezt az 1700-as években vezették be Vittorio Emanuele esküvőjén. Nagyon fontos, hogy páratlan számú legyen. Campania tartományban öt darab édes mandulát csomagolnak egy díszes csomagba és minden vendégnek jár egy. Az öt mandula szimbolizálja az egészséget, a gazdagságot, a boldogságot, hosszú életet és a spiritualitást. Ez a minimum kedveskedés. Ezen kívül ajándékoznak kristályokat és ezüst ékszereket a násznépnek. 

A csokor

A hagyomány szerint a csokrot a vőlegénynek kell megvásárolnia. Ez az utolsó ajándék a kedvese számára, amit még barátként nyújt át neki a nagy nap reggelén. 

 A gyűrűk

Számunkra érdekesség, hogy nem a pár, vagy a családja veszik meg a gyűrűket, hanem van erre a célra egy kifejezett "gyűrű tanú". Ennek a költsége őket terheli. Természetesen a ceremónia végén ezt egy szintén drága ékszerrel, vagy kristállyal honorálja az ifjú pár.  A gyűrűbe illik belegravíroztatni a házasság időpontját és a társunk nevét. Ez a teljes hűség jele. 

A ceremónia 

Egy hamisítatlan olasz esküvő minimum létszáma 150 fő. Vannak olyan esetek amikor ez csak a szűk családot jelenti. Lényeges különbség, hogy elmondásuk szerint nem "buliznak", hanem egy 10-15 fogásos vacsorát adnak a vendégeknek. Hosszú órákon át csak beszélgetnek és esznek. Ennek a vacsorának a költsége 80€/fő átlagosan. 

A költségek

Az anyagiak tekintetében egészen igazságos a leosztás, még ha elsőre nem is tűnik annak. A menyasszony és családja fizet mindent, ami a ceremóniával kapcsolatos. Az első kis apróságtól kezdve a ruhán át a legutolsó ajándékig mindent. Míg a férj és családja kell hogy biztosítsák az ifjú pár lakhatását. A lakást, vagy házat és annak minden berendezését. Ja elnézést, kivéve a hálószobát, mert azt az asszonnyal kell berendezni. Most a kedves olvasó nyilvánvalóan azt gondolja, hogy milyen igazságtalanság, hisz egy lakás és a bútorok nem lehetnek egyenértékűek egy esküvővel. Gondolkodjunk csak egy kicsit.... Körülbelül ugyanannyira jön ki.