Kedves olvasó!

Nem, még nem szeretnék elszakadni Campania tartományától illetve a gasztronómiától sem. Remélem, nem bánjátok. 

Feltételezésem szerint az olasz pizzát senkinek nem kell bemutatnom. A magyar turistákat igencsak megosztja a kérdés, hogy milyen az igazi pizza. Vajon az amire rápakoljuk a fél hűtő tartalmát és jól lakik vele az egész család? Vagy az amit ha megeszünk, vékony, ropogós tésztájától, a kevés feltéteknek köszönhetően nem telik meg a gyomrunk egész napra és akár még egy desszert is lecsúszik? Őszintén megmondom én mindkét verziót imádom. Sőt... Mégis azzal kell elkeserítenem a magyaros jellegű pizza rajongóit, hogy 2010 és 2016 évében a világ választ adott erre a kérdésre. 2010 február 5 óta a nápolyi pizza, vagyis a Pizza Napoletana hivatalosan is "oltalom alatt álló eredetmegjelölés" lett. 2016 márciusig 850 ezer aláírást gyűjtöttek össze, hogy ez a gasztronómiai produktum felkerüljön az UNESCO világörökségi listára, mint az emberiség szellemi öröksége. 

Hogyan jutottunk el idáig, hogy a "szegények eledele" a világörökség része legyen?  

A pizza első megjelenése a dél-itáliai görög kolóniák idejére tehető. Az i. e.3. században Marcus Pocius Cato a Róma történetéről írt munkájában említ egy „lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg”. Ezt igazolja, hogy Pompei feltárása során valóban megtalálták a mai pizzériák elődeit. Egészen a 19. századig úgynevezett fehér pizzák készültek. A tésztáját tejföllel, vagy zsírral kenték meg, erre az alapra tették a feltéteket. Ismerős, ugye? Ez annak volt köszönhető, hogy a paradicsomot eleinte mérgezőnek hitték, és nem használták étkezéshez. A 18. század végére azonban elterjedt és Nápoly környékén elkezdték ezzel ízesíteni a pizzákat. Az új ételfajta nagy népszerűségre tett szert és helyi nevezetességnek számított. Ettől a felfedezéstől kezdve gyakorlatilag nem is volt megállás. A modern pizza feltalálását a nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki 1780-ban megalapította a Pizzeria Brandi-t. A hely a mai napig ott található a Salita S. Anna di Palazzo, 1-2 cím alatt. Bizony, mi láttuk is. Sajnos túl korán értünk oda és még nem voltak nyitva, de legalább láthattuk, ahogyan söprögetik a 236 éves étterem padlóját.

1950-re már Amerikában is hódító körútra indult a híres pizza. 

Lássuk mi kell ahhoz, hogy egy pizza nápolyi legyen!

Olaszországban gyakran láthatjuk az AVPN jelölést (Verace Pizza Napoletana), mely biztosítja hogy a termék megfelel minden kritériumnak. 

Eme kritériumok alapja, hogy 0-ás, vagy 00-ás lisztet (többször átszitált, apró őrlésű) használnak a tésztához. A víz PH értéke 6-7 közt kell legyen, a kalcium tartalma pedig maximum 60-80mg/liter lehet. Csak meghatározott típusú olasz paradicsomok használhatóak. A sajt csak eredet védett fior di latte, vagy mozzarella lehet. Sőt még sóból is kizárólag tengeri só használható. Tésztáját csak kézzel szabad nyújtani és formázni. Tölgyfával fűtött sütőben sütik 485 fokon, csupán 90 másodpercig. A pizza tésztájának a széle mindössze 1-2 centiméter lehet, míg a közepén 3 milliméter magas lehet maximum. Aki jobban bele szeretne merülni, nyugodtan elolvashatja az erről kiállított 11 oldalas dokumentumot...

Nem véletlenül nem találunk Magyarországon ilyen helyet.

Az hogy a nápolyi pizzának sikerül-e valóban felkerülni az UNESCO listájára, csak 2017-ben derül ki. Addig is barátkozzunk a gondolattal, hogy a hiba bizony nem náluk van.